Mi az a pszichoterápia?
A pszichoterápia története
Szigorúan véve a pszichoterápiának alig több mint száz éves története van. Nem köthető azonban egyetlen ponthoz a pszichoterápia mint önálló szakma megszületése, és a mai napig változik, fejlődik, alakul és keresi a helyét. Ahogy Szőnyi Gábor (2015) is megjegyzi, kérdéses, hogy lehet-e a pszichoterápia történetéről beszélni, ugyanis az ezzel foglalkozó szakirodalomban is inkább egy-egy irányzat, iskolaalapító személy történetével, munkásságával találkozunk. Mégis, azt lehet mondani, hogy a pszichoterápia közvetlen előzménye valahol a 19. században található. Megelőlegezve az alábbiakat, a pszichoterápiára igaz tehát az a megállapítás, mint ami egyébként magára a pszichológiára is: rövid múltja van és hosszú története.
A pszichoterápia létrejöttében fontos szerepet játszott az a tény, hogy az orvosláson belül a lelki zavarok, kórképek önálló kutatási, érdeklődési területté váltak. A pszichés zavaroknak az orvosi tudományok közé emelkedésében lényeges mozzanat volt a hipnózis (elsősorban francia orvosok, mint Bernheim és Charcot nyomán), ami lehetővé tette a lelki betegségek (akkoriban főként a hisztéria, neurózis) szakszerű, módszeres tanulmányozását és kezelését, teret kialakítva ezzel a gyógyítási gyakorlat fejlődésének.
Ebben az időszakban került előtérbe az orvos betegre gyakorolt befolyásoló szerepe és a kapcsolati rapport fontossága (Mesmer nyomán), ami szorosan kötődött a hipnózis technikájának kidolgozásához.
A 19. Század végén Sigmund Freud bécsi orvos volt az, aki új pszichológiai elmélet (pszichoanalitikus személyiség és fejlődéselmélet, pszichopatológia) és módszertan (a szabad asszociáció technikája) kidolgozásával megalapozta az első szakpszichoterápiát (a pszichoanalízist) és ezzel modellt is adott a nem sokkal később megjelenő irányzatok számára. Kialakult a pszichoterápiák ma ismert formai kerete, amelyben a terapeuta szaktudását biztosítja a páciensnek, a megbeszélt időben és anyagi feltételek mellett, terápiás egységek (ülések) során, a páciens aktív részvételével egy olyan munkamódban, amely kimondottan és kizárólag pszichológiai.
Az 1900-as évek elején a pszichoanalízis egyre jobban terjedt. Az irányzathoz csatlakozók közül páran kiváltak és önálló, de a pszichoanalízis elméleti és/vagy módszertani alapjaihoz bizonyos mértékben kapcsolódó önálló irányzatokat hoztak létre, amelyeket összefoglalóan mélylélektani iskoláknak nevezünk. Így jött létre a két világháború között a Carl Gustav Jung által alapított “jungi analízis”, Alfred Adler által létrehozott individuálpszichológiai irányzat. De a pszichoanalízis köpenyéből bújt ki a 20. Század első felében mai napig népszerű tranzakció-analízis (Eric Berne), az egzisztencia-analízis vagy logoterápia (Viktor Frankl), a lacanizmus (Jacques Lacan) is.
Ettől az időszaktól, tehát a 20. Század első évtizedeitől kezdődően számos pszichoterápiás iskola jelent meg. A legtöbbjük azonban néhány nagyobb irányzathoz köthető elméleti és/vagy módszertani alapon is. A fent említett pszichoanalízisen kívül ilyen nagyobb irányzat (“erőnek” is mondják) a Carl Rogers által megalapított személyközpontú vagy humanisztikus iskola és a viselkedés és kognitív terápiás irányzat.
Talán zavaros lehet a kép, ha valaki a pszichoterápiás irányzatok, brand-ek között próbál eligazodni, hiszen olyan sok van. Ha azt vesszük, hogy hány iskola definiálja magát úgy, mint pszichoterápia, akkor több százról (kb. 300) beszélhetünk. Ugyanakkor azt is lehet mondani (Szőnyi, 2015), hogy “annyi pszichoterápia van, ahány pszichoterapeuta”, mivel minden terapeuta lérehozza saját személyiségén keresztül egyedi munkastílusát, szemléletét, kapcsolódási stílusát - ezen a szinten elmélet és gyakorlat szervesen összefüggenek egymással.
A pszichoterápia létrejöttében fontos szerepet játszott az a tény, hogy az orvosláson belül a lelki zavarok, kórképek önálló kutatási, érdeklődési területté váltak. A pszichés zavaroknak az orvosi tudományok közé emelkedésében lényeges mozzanat volt a hipnózis (elsősorban francia orvosok, mint Bernheim és Charcot nyomán), ami lehetővé tette a lelki betegségek (akkoriban főként a hisztéria, neurózis) szakszerű, módszeres tanulmányozását és kezelését, teret kialakítva ezzel a gyógyítási gyakorlat fejlődésének.
Ebben az időszakban került előtérbe az orvos betegre gyakorolt befolyásoló szerepe és a kapcsolati rapport fontossága (Mesmer nyomán), ami szorosan kötődött a hipnózis technikájának kidolgozásához.
A 19. Század végén Sigmund Freud bécsi orvos volt az, aki új pszichológiai elmélet (pszichoanalitikus személyiség és fejlődéselmélet, pszichopatológia) és módszertan (a szabad asszociáció technikája) kidolgozásával megalapozta az első szakpszichoterápiát (a pszichoanalízist) és ezzel modellt is adott a nem sokkal később megjelenő irányzatok számára. Kialakult a pszichoterápiák ma ismert formai kerete, amelyben a terapeuta szaktudását biztosítja a páciensnek, a megbeszélt időben és anyagi feltételek mellett, terápiás egységek (ülések) során, a páciens aktív részvételével egy olyan munkamódban, amely kimondottan és kizárólag pszichológiai.
Az 1900-as évek elején a pszichoanalízis egyre jobban terjedt. Az irányzathoz csatlakozók közül páran kiváltak és önálló, de a pszichoanalízis elméleti és/vagy módszertani alapjaihoz bizonyos mértékben kapcsolódó önálló irányzatokat hoztak létre, amelyeket összefoglalóan mélylélektani iskoláknak nevezünk. Így jött létre a két világháború között a Carl Gustav Jung által alapított “jungi analízis”, Alfred Adler által létrehozott individuálpszichológiai irányzat. De a pszichoanalízis köpenyéből bújt ki a 20. Század első felében mai napig népszerű tranzakció-analízis (Eric Berne), az egzisztencia-analízis vagy logoterápia (Viktor Frankl), a lacanizmus (Jacques Lacan) is.
Ettől az időszaktól, tehát a 20. Század első évtizedeitől kezdődően számos pszichoterápiás iskola jelent meg. A legtöbbjük azonban néhány nagyobb irányzathoz köthető elméleti és/vagy módszertani alapon is. A fent említett pszichoanalízisen kívül ilyen nagyobb irányzat (“erőnek” is mondják) a Carl Rogers által megalapított személyközpontú vagy humanisztikus iskola és a viselkedés és kognitív terápiás irányzat.
Talán zavaros lehet a kép, ha valaki a pszichoterápiás irányzatok, brand-ek között próbál eligazodni, hiszen olyan sok van. Ha azt vesszük, hogy hány iskola definiálja magát úgy, mint pszichoterápia, akkor több százról (kb. 300) beszélhetünk. Ugyanakkor azt is lehet mondani (Szőnyi, 2015), hogy “annyi pszichoterápia van, ahány pszichoterapeuta”, mivel minden terapeuta lérehozza saját személyiségén keresztül egyedi munkastílusát, szemléletét, kapcsolódási stílusát - ezen a szinten elmélet és gyakorlat szervesen összefüggenek egymással.
Pszichoterápiákról általában
Az első alkalmakkor, mikor pszichoterápiás segítséget keres valaki, zavaros lehet a kép. Különféle módszerek tucatjairól lehet olvasni. Ez azért van, mert az elmúlt évtizedekben számos márkanév jelent meg, amelyek különböző módszerű terápiákat takarnak, ám gyakran ilyen esetekben néhány alap típus variációiról van szó: viselkedés és kognitív terápia; személyközpontú vagy egyéb humanisztikus terápiák; pszichoanalitikus terápiák; rendszerszemléletű terápiák. Kb. 300 különböző pszichoterápiás módszer van. Azonban a legtöbb esetben néhány fő irányzat variánsáról van szó. Az alábbiakban ezekről olvashat bővebben.
Kognitív viselkedés terápiák
A viselkedés terápiában a terapeuta egyfajta személyi edző, aki abban segít, Ön miként küzdhet meg lépésről lépésre a félelmeivel (pl. repüléstől való félelmével, nyílt vagy zárt terektől való félelmével, társas helyzetekben jelentkező félelmével stb.). De abban is segíthet, ha olyan indokolatlan kényszeres viselkedései vannak, mint pl. nagyon sűrű kézmosás, bizonyos dolgok ismételt ellenőrzése. Ilyen esetekben a terapeuta segít fokozatosan leállítani ezeket a tevékenységeket, és mindeközben támogatja a keletkező szorongások leküzdésében is, ami a félelmek végső elhagyását eredményezheti.
A kognitív viselkedés terápia (Cognitive Behaviour Therapy, CBT) szintén egy tréneri megközelítés, de ebben az esetben a terapeuta a zavaró, ismétlődő negatív gondolatok megkérdőjelezésében és kontrollálásában segít Önnek. Ilyenek lehetnek pl. ossz önképével vagy irracionális félelmeivel kapcsolatos gondolatok.
Ezen terápiák elsősorban nem a zavaró gondolatok és viselkedések okait vagy az elme mélyebb rétegeit elemzik, hanem az előtérben lévő, tudatos problémákat vizsgálják meg egy támogató, közérthető formában. Arra készítik fel Önt, hogy másként gondolkodjon és érezzen bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Egy-egy terápiás ülésnek tiszta, jól követhető menetrendje, szerkezete van, és általában a páciens otthoni gyakorlatokat is kap, melyeket két alkalom között kell elvégeznie. Jellemzően ezek a terápiák nem tartanak tovább néhány hónapnál (kb. 20 alkalom), ugyanakkor a terapeuta gyakran további kontroll alkalmakat ajánl fel.
Személyközpontú terápiák
A fentiektől eltérően a személyközpontú vagy kliens központú terapeuták nem strukturálják az óra menetét, hanem arra bíztatják, hogy beszéljen szabadon olyan dolgokról, amelyek zavarják. A terapeuta bizalmas, elfogadó, értékítélettől mentes légkört teremtve ösztönzi Önt arra, hogy legyen olyan nyitott, amennyire csak tud, és nézzen szembe nehéz emlékeivel, érzéseivel és félelmeivel a terápia biztonságos közegében. Abban segít Önnek, hogy értelmet, jelentést adjon dolgoknak az életében, valamint, hogy új módon gondolkodjon olyan dolgokról, melyek a továbblépést, fejlődést segítik elő. Ezek a fajta terápiák lehetnek rövid vagy hosszú időtartalmúak, általában heti egy alkalmat vesznek igénybe.
A személyközpontú terapeuták lehet, hogy megosztanak valamit a saját tapasztalataikból, de lehet, hogy nem - ezt az alapján döntik el, hogy egy ilyen élmény megosztás segít-e Önnek.
Humanisztikus terápiák
Számos terápia van, amelyek a fenti kliens központú terápiákból nőttek ki. Hasonlóan azokhoz, ezekben a terápiákban a terapeuta szintén barátságos kísérőként, támogatóként vesz részt a közös munkában, emellett olyan speciális technikát is alkalmazhat, melyek segíthetnek Önnek az önkifejezésben.
Ilyen például a Gestalt terápia, amelyben a kliens - egyedül vagy csoportban - problémás élethelyzeteket vizsgálhat a terapeuta segítségével nem csak szóban, hanem aktív cselekvésben is. Ilyen például az üres szék technika, mely arra ad lehetőséget, hogy elképzeljen és kipróbáljon egy beszélgetést akár egy Ön számára fontos személlyel, akár saját magával úgy, hogy egyszerűen, elképzeli, amint az önnel szemközti székben ülővel beszélget. Más terápiák, mint például művészetterápia, pszichodráma és zeneterápiák szintén arra adnak lehetőséget, hogy a szavakon kívül más módokon is kifejezhesse magát.
Pszichoanalízis és pszichoanalitikus terápiák
A pszichoanalízis és az ebből kialakuló terápiák (más néven pszichoanalitikus pszichoterápia, pszichodinamikus pszichoterápia, pszichoanalitikusan orientált terápia) az összes terápiás módszer közül a legambiciózusabb a terápiás célokat és a terápia alkalmazási területét (scope), valamint egy-egy probléma különböző megközelítési módjait illetően. A pszichoanalízis Sigmund Freud felfedezéseivel kezdődött több mint egy évszázada, azonban módszerei sokat változtak azóta. A pszichoterápiák közül ez a legkomplexebb kezelési mód, jelentős hatása volt és van a legtöbb egyéb terápiára is.
A pszichoanalitikus terapeuták munkastílusukat tekintve kevésbé tűnnek válaszkésznek, azonnal megerősítőnek és bíztatónak, mint más terapeuták, akikre inkább jellemző egyfajta “tréner” vagy “baráti” szerep. A pszichoanalitikus terapeuták páciensüket arra bíztatják, hogy mondjanak ki bármit, ami a fejükben jár. Empátiájuk és ráhangolódásuk mellett ugyanakkor semlegesebbek, saját érzéseikből és gondolataikból kevesebbet osztanak meg a pácienssel.
Az analitikus terapeuta arra is kíváncsi, hogy a páciens hogyan viszonyul hozzá, milyen érzései, gondolatai, fantáziái vannak vele kapcsolatban, illetve mindez hogyan függhet össze a páciens problematikus kapcsolataival.
Ezek a terápiák jellemzően hosszabb időt vesznek igénybe, mint pl. egy kognitív viselkedés terápia. Továbbá heti egynél több terápiás ülésre van szükség, mivel ez a fajta terápia a személyiség mélyebb rétegeire próbál hatni, ott, ahol a zavaró gondolatok és viselkedési formák gyökereznek. Ennek a terápiás formának a legátfogóbb formája a standard pszichoanalízis, amelynek során páciens és pszichoanaltikus heti négy vagy öt alkalommal találkoznak több éven keresztül. Egy ilyen intenzív pszichoterápia nagyon nagy anyagi befektetés, érzelmi és időbeli ráfordítás. Ugyanakkor egy ilyen befektetés jelentős változásokat eredményezhet a páciens életében (ahogy Freud fogalmazott) a szeretetre való képesség és munkaképesség terén.
Integrált terápiák
Van, hogy a terapeuták kombinálják a különböző terápiás módszereket és így jönnek létre az integrált megközelítések. Erre egy példa a kognitív analitikus pszichoterápia (cognitive analytic psychotherapy, CAT), amikor a szakember részben kognitív terápiás eszközökkel dolgozik, de van, hogy - pszichodinamikus terapeutákhoz hasonlóan - a terápiás kapcsolatra vonatkozó értelmezéseket is tesz.
Mi az a Jungi analitikus terápia?
Röviden analitikus terápiának is nevezik a pszichoterápia ezen fajtáját. Carl G. Jung, a terápia megalkotója Freud egyik kollégája volt. Kettejük szemlélete azonban ketté vált egy bizonyos ponton. Jung elméletei kevésbé a testre, szexualitásra és agresszióra fókuszáltak, inkább a vallásos és misztikus élményeket helyezte a középpontba. Jungot továbbá jobban érdekelte az élet későbbi szakaszainak fejlődése, mintsem a korai, gyerekkori. Manapság sok Freud- és Jung-követő terapeuta hasonló nézeteket vall, és terápiás munkájuk is sok pontban hasonlóságot mutat.
Forrás: Jane Milton ''Making Sense of Psychotherapy and Psychoanalysis' a British Psychoanalytic Council kiadványa.
Kognitív viselkedés terápiák
A viselkedés terápiában a terapeuta egyfajta személyi edző, aki abban segít, Ön miként küzdhet meg lépésről lépésre a félelmeivel (pl. repüléstől való félelmével, nyílt vagy zárt terektől való félelmével, társas helyzetekben jelentkező félelmével stb.). De abban is segíthet, ha olyan indokolatlan kényszeres viselkedései vannak, mint pl. nagyon sűrű kézmosás, bizonyos dolgok ismételt ellenőrzése. Ilyen esetekben a terapeuta segít fokozatosan leállítani ezeket a tevékenységeket, és mindeközben támogatja a keletkező szorongások leküzdésében is, ami a félelmek végső elhagyását eredményezheti.
A kognitív viselkedés terápia (Cognitive Behaviour Therapy, CBT) szintén egy tréneri megközelítés, de ebben az esetben a terapeuta a zavaró, ismétlődő negatív gondolatok megkérdőjelezésében és kontrollálásában segít Önnek. Ilyenek lehetnek pl. ossz önképével vagy irracionális félelmeivel kapcsolatos gondolatok.
Ezen terápiák elsősorban nem a zavaró gondolatok és viselkedések okait vagy az elme mélyebb rétegeit elemzik, hanem az előtérben lévő, tudatos problémákat vizsgálják meg egy támogató, közérthető formában. Arra készítik fel Önt, hogy másként gondolkodjon és érezzen bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Egy-egy terápiás ülésnek tiszta, jól követhető menetrendje, szerkezete van, és általában a páciens otthoni gyakorlatokat is kap, melyeket két alkalom között kell elvégeznie. Jellemzően ezek a terápiák nem tartanak tovább néhány hónapnál (kb. 20 alkalom), ugyanakkor a terapeuta gyakran további kontroll alkalmakat ajánl fel.
Személyközpontú terápiák
A fentiektől eltérően a személyközpontú vagy kliens központú terapeuták nem strukturálják az óra menetét, hanem arra bíztatják, hogy beszéljen szabadon olyan dolgokról, amelyek zavarják. A terapeuta bizalmas, elfogadó, értékítélettől mentes légkört teremtve ösztönzi Önt arra, hogy legyen olyan nyitott, amennyire csak tud, és nézzen szembe nehéz emlékeivel, érzéseivel és félelmeivel a terápia biztonságos közegében. Abban segít Önnek, hogy értelmet, jelentést adjon dolgoknak az életében, valamint, hogy új módon gondolkodjon olyan dolgokról, melyek a továbblépést, fejlődést segítik elő. Ezek a fajta terápiák lehetnek rövid vagy hosszú időtartalmúak, általában heti egy alkalmat vesznek igénybe.
A személyközpontú terapeuták lehet, hogy megosztanak valamit a saját tapasztalataikból, de lehet, hogy nem - ezt az alapján döntik el, hogy egy ilyen élmény megosztás segít-e Önnek.
Humanisztikus terápiák
Számos terápia van, amelyek a fenti kliens központú terápiákból nőttek ki. Hasonlóan azokhoz, ezekben a terápiákban a terapeuta szintén barátságos kísérőként, támogatóként vesz részt a közös munkában, emellett olyan speciális technikát is alkalmazhat, melyek segíthetnek Önnek az önkifejezésben.
Ilyen például a Gestalt terápia, amelyben a kliens - egyedül vagy csoportban - problémás élethelyzeteket vizsgálhat a terapeuta segítségével nem csak szóban, hanem aktív cselekvésben is. Ilyen például az üres szék technika, mely arra ad lehetőséget, hogy elképzeljen és kipróbáljon egy beszélgetést akár egy Ön számára fontos személlyel, akár saját magával úgy, hogy egyszerűen, elképzeli, amint az önnel szemközti székben ülővel beszélget. Más terápiák, mint például művészetterápia, pszichodráma és zeneterápiák szintén arra adnak lehetőséget, hogy a szavakon kívül más módokon is kifejezhesse magát.
Pszichoanalízis és pszichoanalitikus terápiák
A pszichoanalízis és az ebből kialakuló terápiák (más néven pszichoanalitikus pszichoterápia, pszichodinamikus pszichoterápia, pszichoanalitikusan orientált terápia) az összes terápiás módszer közül a legambiciózusabb a terápiás célokat és a terápia alkalmazási területét (scope), valamint egy-egy probléma különböző megközelítési módjait illetően. A pszichoanalízis Sigmund Freud felfedezéseivel kezdődött több mint egy évszázada, azonban módszerei sokat változtak azóta. A pszichoterápiák közül ez a legkomplexebb kezelési mód, jelentős hatása volt és van a legtöbb egyéb terápiára is.
A pszichoanalitikus terapeuták munkastílusukat tekintve kevésbé tűnnek válaszkésznek, azonnal megerősítőnek és bíztatónak, mint más terapeuták, akikre inkább jellemző egyfajta “tréner” vagy “baráti” szerep. A pszichoanalitikus terapeuták páciensüket arra bíztatják, hogy mondjanak ki bármit, ami a fejükben jár. Empátiájuk és ráhangolódásuk mellett ugyanakkor semlegesebbek, saját érzéseikből és gondolataikból kevesebbet osztanak meg a pácienssel.
Az analitikus terapeuta arra is kíváncsi, hogy a páciens hogyan viszonyul hozzá, milyen érzései, gondolatai, fantáziái vannak vele kapcsolatban, illetve mindez hogyan függhet össze a páciens problematikus kapcsolataival.
Ezek a terápiák jellemzően hosszabb időt vesznek igénybe, mint pl. egy kognitív viselkedés terápia. Továbbá heti egynél több terápiás ülésre van szükség, mivel ez a fajta terápia a személyiség mélyebb rétegeire próbál hatni, ott, ahol a zavaró gondolatok és viselkedési formák gyökereznek. Ennek a terápiás formának a legátfogóbb formája a standard pszichoanalízis, amelynek során páciens és pszichoanaltikus heti négy vagy öt alkalommal találkoznak több éven keresztül. Egy ilyen intenzív pszichoterápia nagyon nagy anyagi befektetés, érzelmi és időbeli ráfordítás. Ugyanakkor egy ilyen befektetés jelentős változásokat eredményezhet a páciens életében (ahogy Freud fogalmazott) a szeretetre való képesség és munkaképesség terén.
Integrált terápiák
Van, hogy a terapeuták kombinálják a különböző terápiás módszereket és így jönnek létre az integrált megközelítések. Erre egy példa a kognitív analitikus pszichoterápia (cognitive analytic psychotherapy, CAT), amikor a szakember részben kognitív terápiás eszközökkel dolgozik, de van, hogy - pszichodinamikus terapeutákhoz hasonlóan - a terápiás kapcsolatra vonatkozó értelmezéseket is tesz.
Mi az a Jungi analitikus terápia?
Röviden analitikus terápiának is nevezik a pszichoterápia ezen fajtáját. Carl G. Jung, a terápia megalkotója Freud egyik kollégája volt. Kettejük szemlélete azonban ketté vált egy bizonyos ponton. Jung elméletei kevésbé a testre, szexualitásra és agresszióra fókuszáltak, inkább a vallásos és misztikus élményeket helyezte a középpontba. Jungot továbbá jobban érdekelte az élet későbbi szakaszainak fejlődése, mintsem a korai, gyerekkori. Manapság sok Freud- és Jung-követő terapeuta hasonló nézeteket vall, és terápiás munkájuk is sok pontban hasonlóságot mutat.
Forrás: Jane Milton ''Making Sense of Psychotherapy and Psychoanalysis' a British Psychoanalytic Council kiadványa.
Pszichoanalízis és pszichoanalitikus terápiák
A pszichoanalízis és az ebből kialakuló terápiák (más néven pszichoanalitikus pszichoterápia, pszichodinamikus pszichoterápia, pszichoanalitikusan orientált terápia) az összes terápiás módszer közül a legambiciózusabb a terápiás célokat és a terápia alkalmazási területét, valamint egy-egy probléma különböző megközelítési módjait illetően. A pszichoanalízis Sigmund Freud felfedezéseivel kezdődött több mint egy évszázada, azonban módszerei sokat változtak azóta. A pszichoterápiák közül ez a legkomplexebb kezelési mód, jelentős hatása volt és van a legtöbb egyéb terápiára is.
A pszichoanalitikus pszichoterápia olyan pszichés beavatkozási módokra utal, amelyek elméleti és módszertani alapja a pszichoanalízis. Ez a terápiás módszer a felnőtt személyiség fejlődésének megértésében meghatározónak tartja a gyermekkori élményeket. A heti egy vagy két alkalmas terápiás ülések során a páciens a terapeutával szemben ül, a terápia hossza pedig néhány hónaptól több évig terjedhet.
A pszichoanalitikus pszichoterápia technikái tehát a pszichoanalízis technikáin alapulnak. Ezek közé tartoznak:
Szabad asszociáció:
A terápiás üléseknek szándékosan nincs formális struktúrája, ehelyett a páciens arról beszél, ami az eszébe jut, ami foglalkoztatja, vagyis “szabadon asszociál”. Ehhez az szükséges, hogy a páciens lazítson megszokott gondolkodási kontrollján, szavait, gondolatait ne cenzúrázza.
Értelmezés:
Legegyszerűbb formában azt a magyarázó jellegű állítást nevezzük értelmezésnek, amely összeköti a viselkedést, a gondolatokat, az érzelmeket vagy a tüneteket azok tudattalan eredetével, jelentésével.
A viszontáttételi érzések figyelembevétele:
A terapeuta pácienssel kapcsolatos saját érzéseit, fantáziáit, gondolatait figyelembe veszi abból a szempontból, hogy az mit mond, mit mutat a páciensről. A pszichoanalitikus terapeuta figyelembe veszi ezeket az érzéseket és felteszi magának a kérdést, hogy mit jelent, amit a pácienssel kapcsolatban érez, gondol?
Több száz terápiás ülés hangfelvételeit elemezve Blagys és Hilsenroth (2000) hét olyan technikai elemet azonosítottak, amelyek a pszichoanalitikus terápiák megkülönböztető jellemzői:
A fentieken túl a pszichoanalitikus pszichoterápia célja az, hogy a pszichés tünetek enyhülésén (remisszió) túlmenően a páciens lelki erősségét megalapozza, lehetővé téve ezáltal, hogy hatékonyabban szembenézzen a kihívásokkal, nehézségekkel, és egy teljesebb és gazdagabb életet élhessen a jelenben.
Forrás:
A British Psychoanalytic Council ‘Psychoanalytic psychotherapy: what’s the evidence?’ tájékoztatója alapján.
Hivatkozás:
Blagys, M., Hilsenroth, M (2000) Distinctive features of short-term psychodynamic-
interpersonal psychotherapy: a review of the comparative psychotherapy process literature. Clinical Psychology: Science and Practice, 7: 167-188.
A pszichoanalitikus pszichoterápia olyan pszichés beavatkozási módokra utal, amelyek elméleti és módszertani alapja a pszichoanalízis. Ez a terápiás módszer a felnőtt személyiség fejlődésének megértésében meghatározónak tartja a gyermekkori élményeket. A heti egy vagy két alkalmas terápiás ülések során a páciens a terapeutával szemben ül, a terápia hossza pedig néhány hónaptól több évig terjedhet.
A pszichoanalitikus pszichoterápia technikái tehát a pszichoanalízis technikáin alapulnak. Ezek közé tartoznak:
Szabad asszociáció:
A terápiás üléseknek szándékosan nincs formális struktúrája, ehelyett a páciens arról beszél, ami az eszébe jut, ami foglalkoztatja, vagyis “szabadon asszociál”. Ehhez az szükséges, hogy a páciens lazítson megszokott gondolkodási kontrollján, szavait, gondolatait ne cenzúrázza.
Értelmezés:
Legegyszerűbb formában azt a magyarázó jellegű állítást nevezzük értelmezésnek, amely összeköti a viselkedést, a gondolatokat, az érzelmeket vagy a tüneteket azok tudattalan eredetével, jelentésével.
A viszontáttételi érzések figyelembevétele:
A terapeuta pácienssel kapcsolatos saját érzéseit, fantáziáit, gondolatait figyelembe veszi abból a szempontból, hogy az mit mond, mit mutat a páciensről. A pszichoanalitikus terapeuta figyelembe veszi ezeket az érzéseket és felteszi magának a kérdést, hogy mit jelent, amit a pácienssel kapcsolatban érez, gondol?
Több száz terápiás ülés hangfelvételeit elemezve Blagys és Hilsenroth (2000) hét olyan technikai elemet azonosítottak, amelyek a pszichoanalitikus terápiák megkülönböztető jellemzői:
- Az érzelmekre és azok kifejeződésére való fókuszálás: a páciens megfigyeli saját érzelmeit a terápia során, a terapeuta segít neki megfogalmazni az átélt érzelmeket. Az érzelmi belátás, szemben az intellektuális belátással, lényeges változásokat eredményez.
- A zavaró gondolatok és érzések elkerülésére tett próbálkozások elemzése: az emberek számos módon megpróbálják elterelni a figyelmüket zavaró gondolataikról és érzéseikről - pl. az érzelmek helyett inkább tényekre koncentrálnak, vagy elhallgatnak az ülés során. A terapeuta arra bíztatja a pácienst, hogy fogalmazza meg zavaró érzéseit.
- Ismétlődő, visszatérő mintázatok azonosítása: a terapeuta megpróbálja azonosítani és a páciens segítségével megvizsgálni a páciens életében, kapcsolataiban, érzéseiben és gondolataiban megjelenő ismétlődő mintázatokat. Elképzelhető, hogy a páciens nagyon is tudatában van ezeknek, de az is lehet, hogy egyáltalán nem figyelt még fel ezekre a mintázatokra.
- Múltbéli élmények megvitatása: a pszichoanalitikus pszichoterapeuták egyetértenek abban, hogy a személy múltjának eseményei - különös tekintettel a korai kapcsolati élmények - befolyásolják a felnőttkori személyiséget és működésmódot. A páciens aktuális problémáinak jobb megértése céljából a terapeuták megvizsgálják a páciens múltját eseményeit, élményeit.
- A személyközi kapcsolatokra helyezett fókusz: a pszichoanalitikus pszichoterapeuták szerint a lelki zavarok nagy mértékben a páciens más személyekkel kialakított kapcsolatai problémáiban gyökereznek, ezért a terapeuta megpróbálja feltárni a páciens múltbéli és jelen kapcsolati jellemzőit.
- A páciens és terapeuta közti terápiás kapcsolat figyelembe vétele: a terapeuta figyelmet szentel a közte és a páciens között kialakuló kapcsolatnak (amit néha “áttételnek” is neveznek), mert a pszichoterápiás helyzet jellemzői, az a mód, ahogy a páciens a terapeutához viszonyul, a páciens több más kapcsolattípusában is fellelhető.
- A fantáziák feltárása: pszichoanalitikus pszichoterapeuta arra bíztatja a pácienst, hogy beszélje szabadon bármiről, ami az eszébe jut. Így a páciens számos dologról, pl. vágyairól, álmairól, fantáziáiról beszélhet a terápiában. Mindez fontos információt szolgáltat a terapeutának a páciensről, amit a terápiában felhasználhat.
A fentieken túl a pszichoanalitikus pszichoterápia célja az, hogy a pszichés tünetek enyhülésén (remisszió) túlmenően a páciens lelki erősségét megalapozza, lehetővé téve ezáltal, hogy hatékonyabban szembenézzen a kihívásokkal, nehézségekkel, és egy teljesebb és gazdagabb életet élhessen a jelenben.
Forrás:
A British Psychoanalytic Council ‘Psychoanalytic psychotherapy: what’s the evidence?’ tájékoztatója alapján.
Hivatkozás:
Blagys, M., Hilsenroth, M (2000) Distinctive features of short-term psychodynamic-
interpersonal psychotherapy: a review of the comparative psychotherapy process literature. Clinical Psychology: Science and Practice, 7: 167-188.
Kognitív terápia
A kognitív terápia a beteg aktuális problémáinak megoldását célozza meg a diszfunkcionális gondolkodás és viselkedés megváltoztatásán keresztül. A kognitív terápia alapelve az, hogy a különböző pszichés megbetegedések esetén zavart szenved a személy információfeldolgozási módja, aminek következtében az események és történések torzult jelentést kapnak. A negatív érzelmi állapotok (pl. szorongás, depresszió) e torzult információfeldolgozási folyamat következményeként alakulnak ki. Depresszióban például a személy egy kisebb kudarcot is úgy értékelhet, hogy az értéktelenségének bizonyítéka. A kognitív terápiát Beck követői továbbfejlesztették és új irányzatok (pl. sématerápia, metakognitív terápia, tudatos jelenlét terápia) alakultak ki (Perczel Forintos, 2011).
A kognitív terápia lényege
A kognitív terapeuták segítenek a páciensnek felismerni a negatív érzelmi állapotokhoz vezető torzított gondolkodási formákat, és segítenek megváltoztatni ezeket. A terápia során a kognitív terapeuta első lépésben segít a páciensnek felismerni a gyakran visszatérő, különböző helyzetekben, és negatív érzelmeket eredményező negatív automatikus gondolatokat. Segít azonosítani az információfeldolgozás zavarára utaló un. “Kognitív torzításokat” is, mint pl. A “minden vagy semmi típusú gondolkodás”, amikor a személy fekete-fehér kategóriákban, szélsőséges lehetőségekben gondolkodik (pl. “ha ma nem tudunk találkozni a barátnőmmel, akkor biztos nem is szeret már”). A terápia célja a diszfunkcionális viselkedés és gondolkodás megváltoztatása, ami a hangulat változásával jár együtt. Célja továbbá a maladaptív sémák, diszfunkcionális hiedelmek és inadaptív magatartásformák megszüntetése, továbbá adaptívabb viselkedésformák és kognitív struktúra kialakítása. Bár a kognitív alapvetően a jelen problémákra fókuszál, annak jobb megértésére is hangsúlyt fektet, hogy miként alakultak ki az információfeldolgozást torzító gondolkodási sémák, illetve, hogy milyen tényezők játszottak, játszanak szerepet ezek fenntartásában.
A terápia hossza
A kognitív terápia az un. rövid terápiák közé tartozik, időhatáros. A probléma, zavar típusától és súlyosságától függően 10-20 alkalmat vesz igénybe.
Milyen pszichés zavarok kezelésére alkalmazható?
Elsősorban olyan személyeknek javasolt, akiknek a problémája jól körülhatárolható, specifikus és az életminőségüket érintő. Ilyen esetekben a kognitív terápia probléma fókuszú lehet és célorientált. Sokféle pszichés zavar kezelhető hatékonyan kognitív terápiával, pl.:
Kik végezhetnek kognitív terápiát?
Kognitív terápiát végezhet:
Enhye és középsúlyos depresszióban - a szokásos kezeléshez viszonyítva - hatékonynak bizonyult. A csak gyógyszeres terápiákkal összevetve ugyanolyan eredményt értek el kognitív terápiákkal, de a terápia befejezését követően ritkább volt a visszaesés, mint a gyógyszeres kezelések esetében. Szorongásos betegségekben, viselkedés terápiával kombinálva szintén hatékonynak bizonyul a kognitív terápia, és a gyógyszeres terápiával összevetve ebben az esetben is ritkább a visszaesés.
A kognitív terápia szkizofréniában a hallucinációs, téveszmés tünetek csökkentésében gyógyszeres kezeléssel együtt alkalmazva a kognitív terápia hatékonynak bizonyult. Bulimia nervosa kezelésében is vannak bizonyítékok a kognitív terápia hatékonyságára.
A kognitív terápia története és eredete
A kognitív megközelítés Albert Ellis, Aaron Beck és munkatársaik nevéhez fűződik. Az 1960-as években kidolgozott terápiás módszer lényege, hogy a személy alapvető hiedelmei, látásmódja meghatározza érzelmi reakcióit és viselkedését. Vagyis, hogy ugyanannak az események eltérő jelentése lehet az egyes emberek számára. E szemlélet filozófiai gyökerei az ókori sztoikus filozófusokig nyúlik vissza. Ahogy Epiktétosz írta: „Az embert nem maguk a dolgok, hanem az a mód zavarja meg, ahogyan a dolgokat látja”.
A kognitív terápia kialakulásának három fontos állomása:
Hivatkozások
Források:
A kognitív terápia lényege
A kognitív terapeuták segítenek a páciensnek felismerni a negatív érzelmi állapotokhoz vezető torzított gondolkodási formákat, és segítenek megváltoztatni ezeket. A terápia során a kognitív terapeuta első lépésben segít a páciensnek felismerni a gyakran visszatérő, különböző helyzetekben, és negatív érzelmeket eredményező negatív automatikus gondolatokat. Segít azonosítani az információfeldolgozás zavarára utaló un. “Kognitív torzításokat” is, mint pl. A “minden vagy semmi típusú gondolkodás”, amikor a személy fekete-fehér kategóriákban, szélsőséges lehetőségekben gondolkodik (pl. “ha ma nem tudunk találkozni a barátnőmmel, akkor biztos nem is szeret már”). A terápia célja a diszfunkcionális viselkedés és gondolkodás megváltoztatása, ami a hangulat változásával jár együtt. Célja továbbá a maladaptív sémák, diszfunkcionális hiedelmek és inadaptív magatartásformák megszüntetése, továbbá adaptívabb viselkedésformák és kognitív struktúra kialakítása. Bár a kognitív alapvetően a jelen problémákra fókuszál, annak jobb megértésére is hangsúlyt fektet, hogy miként alakultak ki az információfeldolgozást torzító gondolkodási sémák, illetve, hogy milyen tényezők játszottak, játszanak szerepet ezek fenntartásában.
A terápia hossza
A kognitív terápia az un. rövid terápiák közé tartozik, időhatáros. A probléma, zavar típusától és súlyosságától függően 10-20 alkalmat vesz igénybe.
Milyen pszichés zavarok kezelésére alkalmazható?
Elsősorban olyan személyeknek javasolt, akiknek a problémája jól körülhatárolható, specifikus és az életminőségüket érintő. Ilyen esetekben a kognitív terápia probléma fókuszú lehet és célorientált. Sokféle pszichés zavar kezelhető hatékonyan kognitív terápiával, pl.:
- Depresszió
- Szorongás
- Poszttraumás stressz zavar
- Obszesszív-kompulzív (kényszeres) zavarok (OCD)
- Krónikus fáradtság szindróma
- Irritábilis bél szindróma (IBS)
- Szerfüggőség
- Fóbiák
- Étkezési zavarok
- Szexuális zavarok
- Düh kezelési problémák
Kik végezhetnek kognitív terápiát?
Kognitív terápiát végezhet:
- magatartásterapeuta módszerspecifikus képzettséggel rendelkező orvos és pszichológus, továbbá
- az általános pszichoterapeuta képzettséggel rendelkező orvos és pszichológus, akik legalább alapszintű kognitív terápiás képzettséggel és jártassággal rendelkeznek.
Enhye és középsúlyos depresszióban - a szokásos kezeléshez viszonyítva - hatékonynak bizonyult. A csak gyógyszeres terápiákkal összevetve ugyanolyan eredményt értek el kognitív terápiákkal, de a terápia befejezését követően ritkább volt a visszaesés, mint a gyógyszeres kezelések esetében. Szorongásos betegségekben, viselkedés terápiával kombinálva szintén hatékonynak bizonyul a kognitív terápia, és a gyógyszeres terápiával összevetve ebben az esetben is ritkább a visszaesés.
A kognitív terápia szkizofréniában a hallucinációs, téveszmés tünetek csökkentésében gyógyszeres kezeléssel együtt alkalmazva a kognitív terápia hatékonynak bizonyult. Bulimia nervosa kezelésében is vannak bizonyítékok a kognitív terápia hatékonyságára.
A kognitív terápia története és eredete
A kognitív megközelítés Albert Ellis, Aaron Beck és munkatársaik nevéhez fűződik. Az 1960-as években kidolgozott terápiás módszer lényege, hogy a személy alapvető hiedelmei, látásmódja meghatározza érzelmi reakcióit és viselkedését. Vagyis, hogy ugyanannak az események eltérő jelentése lehet az egyes emberek számára. E szemlélet filozófiai gyökerei az ókori sztoikus filozófusokig nyúlik vissza. Ahogy Epiktétosz írta: „Az embert nem maguk a dolgok, hanem az a mód zavarja meg, ahogyan a dolgokat látja”.
A kognitív terápia kialakulásának három fontos állomása:
- a viselkedésterápia kialakulása (50-es évek vége, 60-as évek)
- a kognitív terápia megjelenése (70-es évektől)
- a kognitív és viselkedésterápiás szemlélet integrálódása (90-es évektől napjainkig)
Hivatkozások
- Perczel Forintos, D. (2011). A kognitív terápia fénykora: a második és harmadik hullám. Magyar Pszichológiai Szemle, 66(1), 11-29.
- SE Klinikai Pszichológia Tanszék honlapján található információk
- Szőnyi Gábor (szerk.) 2015 A pszichoterápia tankönyve. Medicina Könyvkiadó, Budapest.
- A Magyar Viselkedéstanulmányi és Kognitív Terápiás Egyesület (VIKOTE) honlapja
Források:
- Beck, J. S. (2002) Kognitív terápia kezdőknek és haladóknak. Magyar Viselkedéstudományi és Kognitív Egyesület
- Forintos, D. P., & Mórocz, K. (2010). Kognitív viselkedésterápia. Medicina, Budapest.
